A diszlexia kezelésével kapcsolatos tanári nézetek

Az elmúlt évtizedekben egyre inkább a figyelem középpontjába került a sajátos nevelési igényű tanulók oktatása során alkalmazott tanítási stratégiák vizsgálata. A kutatás a tanári nézeteken keresztül az interjú módszere segítségével a strukturált interjút alkalmazva arra keres választ, hogy a tanárok osztálytermi környezetben leggyakrabban milyen tüneteket azonosítanak a diszlexiás tanulók nehézségeiként. Azt is vizsgálta, hogyan tudnak segíteni a diszlexiás tanulóknak a tanórák alatt a tanárok, és munkájuk során milyen kihívások merülnek fel. A tanárok képzése és tudásuk frissítése szintén lényeges ezen a területen. Arról is érdeklődtünk, hogy a tanárok milyen információforrásokat használnak, és milyen továbbképzési lehetőséget tartanának hasznosnak a diszlexiás tanulók tanításához. Kutatásunk mintáját általános és középiskolai tanárok alkották (N = 10), akik mindannyian tanítottak sajátos nevelési igényű, közöttük diszlexiás tanulókat is. Az eredményeink arra mutattak rá, hogy a tanárok a saját megfigyeléseik, valamint a kapott szakvélemények alapján konkrét tüneteket tudnak beazonosítani, amelyek alapján fejlesztésre szorulnak a tanulók a tanórákon. A megkérdezett tanárok az osztálytermi környezetben a differenciálás módszerét hasznosnak ítélik meg, amelyet inkább kisebb csoportban látnak megvalósíthatónak az egyéni bánásmód biztosítása érdekében és az időmenedzsment miatt. A tanárok fontosnak tartják az önképzést és olyan képzéseken való részvételt, amelyek tudásuk bővítését segítik elő. Jövőbeli célként fogalmazódik meg olyan képzések megvalósítása, amelyek lehetőséget adnak a tanároknak a tanítási gyakorlatban alkalmazható stratégiák elsajátítására.